Tulajdonképpen nem érdekelnek a ruhák, de sokszor hallottam a feleségem panaszkodását, miszerint vett egy pulóvert ennyi vagy annyi pénzért, egyszer viselte csak, és már szétjön — miközben egy 25 éves darab még mindig olyan, mintha új lenne. Mivel úgy tűnik, minden vásárlás valahogy így végződik, elkezdtem meglátni a jelenség mögött egy tágabb összefüggést, bár fogalmam sincs, hová vezet majd.
Eleinte ruhadarabok például állati bőrből készültek, és mindenki talán birtokolhatott egyet-kettőt (ki tudja). Aztán valamikor 80–100 évvel ezelőtt a ruhákat még mindig gyártották, de megjelent egy új ruhafajta is: a „hulladék” — még ha a viselés általi elhasználódás 10–20 évig tartott is. Ma a helyzet annyira megváltozott, hogy a hulladék szinte azonnal keletkezik… mégis a boltban, a vállfán még mindig ruhának látszik. Megoldásom nincs; talán legalább vissza kellene térnünk ahhoz az állapothoz, ami száz évvel ezelőtt volt.